Kokárdavirág
„...Elbuvék a békesség galambja,/ Fészke mélyén turbékolni sem mer;/ Háborúnak ölyve csattogtatja/ Szárnyait a légben vad örömmel./ Hah, ti gyávák, ti máris remegtek?”*
Ünnepel a haza.
Büszke mellén
kokárdavirág
– háromszínű hajnali reménység.
Lengő lobogókkal
üzen a hon:
Zengjük együtt
a szent szózatot!
„Légy híve rendületlenűl
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar. „
Fájdalomból fölbukkanó,
Egyre eszelősebben* (2022 márciusi változat D. Levertov versére)
Kép a "Krisztus első megkísértése" c. istenkáromló brazil filmből...
Téveszme-legelőkön a fű kövér...
Hamis messiások
"Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, mert sokan jönnek majd (...) akik ezt mondják: Én vagyok a Messiás, és sokakat elhitetnek (...) Mert hamis messiások és hamis próféták támadnak (...)" *
„Vigyázz, mert turisták jönnek / Szükségük volna egy szentre/ Néhány feltépett sebre, /
Vigyázz mert turisták jönnek.” **
Mire elfogy a szó
Sanyarú az idő, a papok feketék,
Odahagytam apáid; a nemzet, a nép:
Csak azért szakitád le bilincseidet,
Hogy az ajkaidon nehezebb, ha lehet
Zenélnek zengő zivatarok
Alszik az alkony
Álmában ásít,
Borúsan barnájára borul.
Cammogva cipeli
Csipkés cseppjeit,
Dunyháját dagasztja
Elfedi. Egyre esteledik
Égszíne éjben égett,
Felette feketén füstöl,
Gomolyog görbén.