Holdkereső
Nem láthatom mindig a holdat,
pedig nekem az varázslat…
Téged sem látlak.
Csak a múltat simítom
hideg napokon.
Amikor fázik homlokom,
ideképzellek.
Nem nehéz,
bár kettétört hídon járok
már nem sajognak a régi sebek.
Néha benézek egy fura ablakon,
utána átjár a nyugalom.
Erősnek érzem a hófehér falakat
hisz gyerekkacagástól
ott minden hangosabb
és ez gyógyír minden bajra.
Csak itt lógatják a fák ágaikat
minden hajnalra…
A jelen már kopik,
nincs illata.
Éveinket lassan ellepi
a rozsda.
Csontjainkba ül a fájdalom.
Egyre mélyebbre zuhanok.
Még itt vagyok, de holnap tán
másképpen alakul.
Az ágy is lehet kifakul,
üresen tátong majd mire jön
a skorpió napja.
Úgy lesz majd,
ahogy az Isten akarja.
Ha elmerülnék
a hajnali ködben,
gyújts meg egy gyertyát
fél kilenc után…
érezni fogom a melegét
a hold túlsó oldalán…
- Ruder Jana alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges